Napra pontosan 150 esztendővel ezelőtt 1870. június 21-én hirdették ki a Főrendi házban az Állami Számvevőszék felállításáról és hatásköréről rendelkező törvénycikket. Ezzel a történelmi eseménnyel létrejött az első önálló magyar Állami Számvevőszék (korabeli néven Magyar Királyi Legfőbb Állami Számvevőszék) Gajzágó Salamon vezetésével. Az Állami Számvevőszék 150 éve a közpénzek őre és 30 éve a demokrácia pénzügyi garantőre.
Már az 1848/49-es forradalom és szabadságharc során elvárás volt egy olyan intézmény, amely függetlenül felügyeli, elszámoltatja a Kincstárt és a köz javára azt nyilvánossá teszi. Ennek megfelelve az 1848. évi III. törvénycikkely 37. §-a rögzítette először a magyar országgyűlés költségvetési jogát. Az 1848/49-et követő két évtized viharos történelmi eseményei megakadályozták a zárszámadási jog teljes körű gyakorlását, az 1867-es kiegyezés azonban új korszakot nyitott és egyre világosabbá vált, hogy az országgyűlés megfelelő támogatás nélkül nem képes költségvetési kontrollt gyakorolni. A felismerést tettek követték és 1869. november 16-án Gróf Lónyay Menyhért előterjesztette javaslatát az „országos főszámvevőszék” felállítására.
A törvényjavaslat 1870 tavaszán megkezdett részletes vitája 1870. június 21-én zárult le, amikor kihirdették a Főrendi házban az Állami Számvevőszék felállításáról és hatásköréről rendelkező törvénycikket. Ezzel létrejött az első önálló magyar Állami Számvevőszék (korabeli néven Magyar Királyi Legfőbb Állami Számvevőszék) Gajzágó Salamon vezetésével. Az új intézmény – a mai Számvevőszékhez hasonlóan – a kormánytól független, önálló hatáskörű szervezetként, ellenőrizte a közpénzekkel, a közvagyonnal való gazdálkodást.
A független Számvevőszék működését az 1947-es kékcédulás választást követő politikai fordulat következtében 1949-ben rendeletileg megszüntették. Ezzel mintegy négy évtizeden keresztül nem volt független közpénzügyi ellenőrzés Magyarországon. Az Állami Számvevőszék 40 év után, 1989. október 23-án jött létre újra a Harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásával egyidejűleg. Működését pedig hivatalosan 1990. január 1-jén kezdte meg ismét.
A 2012. január elsején hatályba lépett új Alaptörvény, valamint annak első sarkalatos törvénye, a már 2011. július elsejétől hatályos új számvevőszéki törvény jelentősen megerősítette az ÁSZ ellenőrzési lehetőségeit, valamint jelentős súlyt adott a számvevőszéki ellenőrzéseknek. Az új törvényben lefektetett hatásköröknek, illetve jogi következményrendszernek köszönhetően végleg véget ért a következmények nélküli ellenőrzések korszaka Magyarországon.
Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke az ÁSZ 2019. évi tájékoztatójában úgy fogalmazott: „az Alaptörvény hatályba lépésével Magyarországon méltó rangra emelkedett a közpénzek és a közvagyon védelme.” Az ÁSZ elnöke rámutatott: „a számvevőszéki ellenőrzések célja alapvetően nem a hibakeresés, vagy az elmarasztalás, hanem a közpénzügyek fejlesztése, valamint az eredmények fenntartásának támogatása” – húzta alá Domokos László.
Az elmúlt mintegy 10 esztendőben az Állami Számvevőszék a működési folyamatait, illetve szervezeti struktúráját illetően alapvető megújuláson ment keresztül. Ez magában foglalta a módszertanok folyamatos fejlesztését, a belső folyamatok átalakítását a tervezéstől egészen a hasznosulásig, valamint a minőségbiztosítás, a humánerőforrás-gazdálkodás újragondolását és megerősítését. Az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt kapott az ÁSZ – a közpénzt felhasználókat támogató – tanácsadó, tudásmegosztó tevékenysége, ami annak is köszönhető, hogy az ÁSZ a működési folyamatait átható digitális átállást hajtott végre.
Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy másfél évszázaddal a megalapítása és három évtizeddel az 1990. január 1-jei újraindulása után az Állami Számvevőszék működési folyamatait áthassa a közpénzfelhasználók gyakorlatának fejlesztését célzó szemlélet, valamint megfeleljen a 21. századi kihívásoknak, közte a digitalizáció támasztotta elvárásoknak.
Az Állami Számvevőszék 150 éve a közpénzek őre és 30 éve a demokrácia pénzügyi garantőre.
Állami Számvevőszék