Dr. Windisch László, az Állami Számvevőszék elnökének az Országgyűlés előtt 2025. október 22-én megtartott expozéja a 2024. évi zárszámadás ellenőrzéséről.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak!
A világ évente ismétlődő természetes körforgásában az ősz a betakarítás, az elvégzett munkáról való számadás időszaka. Így van ez az államháztartásban is immár 156 éve. A kiegyezést követően az 1868. évre vonatkozóan készítették el Magyarország államháztartásának első teljes évi költségvetését és az ezt követő évben végezték el az első költségvetés végrehajtásának zárszámadását. Az 1868. évi zárszámadást a Pénzügyminisztériumon belül ideiglenesen felállított Állami Főkönyvelési Osztály végezte, a zárszámadás eredményeit Lónyay Menyhért pénzügyminiszter 1869. október 18-án terjesztette az Országgyűlés elé. A képviselőház határozata az előterjesztést véleményes jelentéstétel végett az állandó pénzügyi bizottsághoz utasította. Azonban a bizottság nem tartotta magát szakmailag alkalmasnak a zárszámadás felülvizsgálatára, ezért szorgalmazta a „legfőbb államszámszék” mielőbbi felállítását, mely 1870-ben meg is történt. A zárszámadás ellenőrzésének igénye hozta létre az Állami Számvevőszéket, melynek tevékenysége – a történelem okozta megszakításokat figyelembe véve – jelentősen bővült és mára kiterjed a közpénzek és a közvagyon felhasználásának, hasznosításának széles területére.
Másfél évszázad alatt rengeteget változott a világ, de a zárszámadás ellenőrzésének fő célja változatlan maradt. Az Állami Számvevőszék Alaptörvényben rögzített egyik kiemelt feladata a központi költségvetés végrehajtásának ellenőrzése. Ezzel összefüggésben minden évben, a zárszámadási törvényjavaslat benyújtását megelőzően elvégezzük a törvénytervezet ellenőrzését, így gondoskodva arról, hogy az Országgyűlés a zárszámadásról szóló törvényjavaslatot az államháztartásról szóló törvény előírásaival összhangban a Számvevőszék jelentésével együtt tudja megtárgyalni. Az ellenőrzés célja annak értékelése, hogy a zárszámadási törvényjavaslat tartalma, szerkezete megfelel-e a jogszabályi előírásoknak, és – ami a legfontosabb -, hogy valósághűen mutatja-e be a költségvetés végrehajtására vonatkozó pénzügyi adatokat, információkat.
Emellett a Számvevőszék 2024. évi zárszámadási ellenőrzése kiterjedt a hiány és az államadósság alakulásának értékelésére, valamint annak vizsgálatára, hogy az ellenőrzés alá vont területek és tranzakciók esetében a központi költségvetés bevételi és kiadási előirányzatainak teljesítése, a bevételek felhasználása a közpénzekkel való gazdálkodás alapvető jogszabályi követelményeinek megfelelően történt-e, a mintatételekhez kapcsolódó kontrollkörnyezeti elemek támogatták-e a költségvetés szabályszerű végrehajtását.
A zárszámadási törvényjavaslat ellenőrzése a Számvevőszék legnagyobb erőforrással, a legtöbb területre kiterjedően elvégzett ellenőrzése. A zárszámadás ellenőrzését a Számvevőszék hat ellenőrzési területen, 101 ellenőrzött szervezetre kiterjedően végezte. Az ellenőrzöttek közé tartoztak azok a szervezetek, amelyek a központi és fejezeti kezelésű előirányzatokat, az uniós és kapcsolódó hazai forrásokat, valamint a társadalombiztosítási és az elkülönített állami pénzalapokat kezelték vagy elszámolásában részt vettek, többek között a minisztériumok, a Magyar Államkincstár, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, az Államadósság Kezelő Központ Zrt., a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.. A központi költségvetési szervek közül a Számvevőszék a zárszámadás ellenőrzése során 52 szervezetet vizsgált, köztük egészségügyi, oktatási, szociális ellátási tevékenységet végző, illetve az igazságszolgáltatás és az általános közigazgatás területén működő szervezeteket. E szervezetek több mint hatezer adatbázist és szabályzatot, valamint a vizsgált mintatételekhez kapcsolódóan több, mint 34 ezer dokumentumot bocsátottak a számvevők rendelkezésére. Ezen információmennyiség feldolgozásához a jelentős humánerőforrás mellett a Számvevőszék nagy mértékben használta az automatizált adatbáziskezelési módszereket.
A törvényjavaslatban szereplő pénzforgalmi bevételi és kiadási adatok megbízhatóságát olyan statisztikai mintavételi módszer alkalmazásával értékelte a Számvevőszék, mely 95%-os megbízhatósági szint mellett lehetőséget adott annak megállapítására, hogy a zárszámadási törvényjavaslatban szereplő teljesítési adatok tartalmaznak-e jelentős összegű megbízhatósági hibát.
Tisztelt Országgyűlés!
Rátérve a zárszámadás ellenőrzésének eredményeire a Számvevőszék megállapította, hogy a 2024. évi zárszámadási törvényjavaslatot a Nemzetgazdasági Minisztérium a jogszabályi előírásoknak megfelelően, az éves költségvetéssel összehasonlítható szerkezetben állította össze. A törvényjavaslatban szereplő kiadási és bevételi teljesítési adatokban az ellenőrzés nem tárt fel olyan lényeges hibát, amely a zárszámadási törvényjavaslat megbízhatóságát befolyásolná. Ezen felül megállapítottuk, hogy az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítási alapok kezelő szervei az alapok 2024. évi költségvetési beszámolóit a jogszabályoknak megfelelően készítették el.
A Számvevőszék jelentése bemutatja a központi és fejezeti kezelésű előirányzatok, az uniós és a kapcsolódó hazai forrásból finanszírozott támogatások, a központi alrendszerbe tartozó szervezetek, valamint a társadalombiztosítási és az elkülönített állami pénzalapok előirányzatainak teljesítését, a teljesítés szabályszerűségi ellenőrzésének eredményeit. Ezáltal a tisztelt Országgyűlés, valamint minden érdeklődő átfogó képet kaphat arról, hogy ezen területeken az előirányzotthoz képest milyen mértékben teljesültek a bevételek és kiadások, milyen jellemző bevételek és kiadások merültek fel az egyes területeken, valamint mely területekre terjedt ki a Számvevőszék szabályszerűségi ellenőrzése. Ezen felül újdonságként a zárszámadási ellenőrzési jelentésben felhívjuk az olvasók figyelmét az adott területtel összefüggően megjelent egyéb számvevőszéki jelentésekre, melyekből megismerhető, hogy az adott témával kapcsolatban mely további szabályszerűségi, ezen felül gazdaságossági, hatékonysági, eredményességi és célszerűségi megközelítéssel végzett ellenőrzéseket, elemzéseket a Számvevőszék.
A központi alrendszerbe tartozó szervezetek esetében a Számvevőszék a mintatételekhez közvetlenül kapcsolódó kontrollkörnyezetet is ellenőrizte, ezen belül kiemelten a pénzügyi-számviteli szabályzatok, beszerzési folyamat-szabályozások, illetve a gazdálkodási jogkörök gyakorlásával kapcsolatos nyilvántartások rendelkezésre állására fókuszált. Ennek során feltárt ugyan néhány esetben szabályszerűségi hibákat, de azok nem bizonyultak jelentősnek, egyedi hiányosságként nem befolyásolták a központi költségvetés végrehajtásáról készített zárszámadás megbízhatóságát. A hibákat, hiányosságokat a Számvevőszék jelezte az érintett szervezetek vezetői részére, akik a jövőre nézve tudják a hiányosságokat megszüntetni. A Számvevőszék célja azonban az, hogy az ilyen jellegű hibákat ne a zárszámadás évének lezárultát követően tárja fel, hanem még akkor, amikor a hibák kijavítására az adott év költségvetésének végrehajtása során sor kerülhet. Ezért a jövő évtől kezdve a központi alrendszerbe tartozó szervezetek ellenőrzési területen már a költségvetési év során, a gazdasági események megtörténtét követően elvégezzük a tranzakció szabályosságának ellenőrzését. Így az ellenőrzött szervezeteknek lehetőségük lesz a hiányosságok megszüntetésére még az adott költségvetési év folyamán.
Tisztelt Országgyűlés!
A részletekről áttérve az összegző adatokra kedvező fejleménynek tekintem, hogy a 2024. évben mind a költségvetés pénzforgalmi hiányának összege, mind annak a GDP-hez mért aránya csökkent a 2023. évhez képest. Az államháztartás központi alrendszerének 2024. évi hiánya a GDP 4,8 %-át tette ki, amely jelentős javulás a 2023. évi 5,9 %-hoz képest. Ugyancsak mérséklődött a kormányzati szektor eredményszemléletű hiánya, amely 2024-ben a GDP 5,0 %-át érte el, szemben a 2023. évi 6,8 %-os értékkel. Ugyanakkor a központi alrendszer 2024. évi pénzforgalmi hiánya 57 %-kal meghaladta, a költségvetési törvényben rögzített összeget és közel 4000 milliárd forint (3 948,3 Mrd Ft) lett. A 2024. évi költségvetési törvényjavaslatot véleményező, és azt megalapozottnak értékelő Állami Számvevőszék elnökeként kötelességemnek tartom megválaszolni azt a kérdést, hogy mi okozta a tervezett értéket meghaladó költségvetési hiányt.
Elsőként azt emelem ki, hogy az adóbevételek közel 1 400 milliárd forinttal (1 383,3 Mrd Ft) elmaradtak az előirányzott összegtől. Az ÁSZ a 2024. évi költségvetési törvényjavaslatról készített véleményében a tervezett bevételeket teljesíthetőnek tartotta, de csak azzal a feltétellel, hogy a kormányzat által meghatározott makrogazdasági prognózis teljesül. Ezt az álláspontját azzal támasztotta alá, hogy a Költségvetési Tanács értékelése szerint a költségvetés tervezését megalapozó makrogazdasági prognózis megvalósulhat. Ugyanakkor a Tanács hangsúlyozta, hogy ezt számottevő kockázatok övezik. A Tanács által jelzett kockázatok jelentős részben bekövetkeztek, emiatt a költségvetés végrehajtásának makrogazdasági feltételei lényegesen kedvezőtlenebbek lettek a kormányzati várakozásoknál. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy a gazdasági előrejelzéseket készítő hazai és a nemzetközi műhelyek 2023. I. félévében készült prognózisai is sokkal kedvezőbb szcenáriókat vetítettek előre annál, mint ami a következő másfél évben ténylegesen bekövetkezett. Az Állami Számvevőszék – a korábbi évek gyakorlatát követve – elemzést készített arról, hogy a makrogazdasági tényezők miként befolyásolták a 2024. évi költségvetési folyamatokat. Ezt az elemzést is nyilvánosságra hoztuk az ÁSZ honlapján. Ezen elemzésből csak a legfontosabb összefüggéseket emelem ki.
Elsőként arra hívom fel a figyelmet, hogy a költségvetés 2024. évi bevételeinek, kiadásainak és hiányának alakulására nemcsak a 2024. évi, hanem a 2023 évi makrogazdasági folyamatok – és ezek eltérései a költségvetés alapjául szolgáló kormányzati prognózisoktól – is hatással voltak, mivel az Országgyűlés a 2024. évi költségvetést 2023 júliusában fogadta el, és a magyar gazdaság 2023. II. félévi teljesítménye is alulmúlta a várakozásokat. A 2023-ra prognosztizált 1,5%-os gazdasági növekedés helyett a magyar gazdaság teljesítménye 0,8%-kal visszaesett. 2024-ben a gazdaság visszatért a növekedési pályára, de ennek 0,6%-os mértéke elmaradt a 4,0%-os előrejelzéstől.
A leginkább számottevő visszaesés a bruttó állóeszköz-felhalmozást érintette: 2023-ban 6,7 %, 2024-ben 9,9 % volt a csökkenés az előző évhez képest. A beruházások visszaesése inkább a gyenge gazdasági konjunktúrával, mintsem finanszírozási nehézségekkel lehetett összefüggésben. Az exportra termelő cégek kapacitásbővítését a külső piacok gyengélkedése fogta vissza, míg a belföldi piacon – az uniós forráshiány mellett – az üzleti bizalmi index romló trendje jelentette a fékezőerőt. A beruházások volumene kilenc egymást követő negyedévben csökkent az előző év azonos időszakához képest. A külpiacok beszűkülését jól mutatja, hogy 2024-ben az egy évvel korábbihoz képest a termékkivitel értéke 0,2 %-kal csökkent, igaz a szolgáltatás kivitel 7,9 %-kal nőtt. Pozitívumként említhető, hogy külkereskedelmünk többletét sikerült megőrizni, mivel a termékimport az exportnál nagyobb mértékben esett vissza a gyenge belső kereslet, különösen a beruházások csökkenése miatt.
A magyar gazdaság vártnál alacsonyabb teljesítménye tükröződött a vállalkozások eredményességében is, befizetéseik összességében 7,5 %-kal, azaz közel 300 milliárd forinttal alatta maradtak a 2024. évi költségvetés előkészítésekor kalkulált szintnek. Nem érték el az előirányzatot a társasági adóból (87,4%), a kisadózók tételes adójából (86,6%) és a kisvállalati adóból (94,7%) származó bevételek sem.
A makrogazdasági tényezők közül a háztartások fogyasztásának alakulása gyakorolta a legjelentősebb hatást a költségvetési bevételekre, mivel a központi költségvetés adóbevételeinek több, mint fele a fogyasztáshoz kapcsolódó adóbevételekből származott. A háztartások fogyasztási kiadásai 2023-ban 2,6 százalékponttal elmaradtak a kormányzati előrejelzés mértékétől, aminek következtében a 2023. évi áfabevétel 820 milliárd forinttal kisebb volt, mint a 2024. évi áfabevételek bázisául szolgáló 2023. évi kalkulált bevétel összege. Az alacsonyabb bázis következtében a 2024. évi áfabevételek 1 200 milliárd forinttal az előirányzat alatt teljesültek, a jövedéki adóból származó bevételek pedig 3,7%-kal maradtak el a tervtől. Mindez annak ellenére következett be, hogy 2024-ben már volumenében is dinamikusan emelkedett a háztartások fogyasztása, azonban ez a növekmény a tervezettnél alacsonyabb bázisra rakódott rá. Elemzésünk részletesen foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az áfabevételek miért maradtak el ilyen számottevően a törvényben előirányzott összegtől.
Az elemzés arra a következtetésre jutott, hogy a 2022. és 2023. évi magas infláció és ezzel összefüggésben a reálbérek, valamint a megtakarítások reálértékének számottevő csökkenését követően a háztartások csak óvatosan kezdték fogyasztási kiadásaikat növelni. 2023-ban – éves viszonylatban – a keresetek reálértéke a kormányzati várakozásokat meghaladó mértékben mérséklődött az éves átlagos 17,6 %-os infláció következtében. A csökkenő tendencia azonban 2023. IV. negyedévétől megfordult, és 2024-ben a reálkeresetek igen dinamikusan, (9,0 %-kal) nőttek, annak is köszönhetően, hogy az infláció alatta maradt a kormányzati 6 %-os előrejelzésnek. A reálbérek tehát már 2023 őszétől kezdve emelkedtek, azonban ettől elmaradt a fogyasztás bővülése. Ezt mutatja az is, hogy a kiskereskedelmi forgalom volumene csak 2024. IV. negyedévében érte el az inflációs sokk előtti, azaz a 2021. IV. negyedévi szintet. A háztartások – már amelyik megtehette – inkább megtakarítási rátájukat növelték, jellemzően addig, amíg megtakarításaik reálértéke megközelítette a 2021. évi szintet.
Fontos levonnunk azt a tanulságot, hogy a magas inflációnak hosszú az árnyéka. 2022-ben néhány elemző még úgy látta, hogy az infláció jót tesz a költségvetési egyensúlynak. Aztán megtapasztaltuk, hogy az infláció legfeljebb csak rövidtávon növeli a költségvetési bevételeket, ezt követően azonban a költségvetés bevételei apadni kezdenek, egyes kiadásai viszont magas szinten maradnak. A bizalomvesztés pedig az egész gazdaságra bénítóan hat. Sőt, rövidtávon még az infláció megfékezésének is lehet a költségvetési egyensúlyt rontó hatása. Így történt ez 2024-ben is, amikor az infláció mértéke (3,7 %) alig több mint a fele volt a kormányzat által várt értéknek, ami – sok előnyös hatása mellett – visszafogta a fogyasztáshoz kapcsolt adók nominális összegének növekedését.
Szemben a fogyasztáshoz kapcsolt adókkal 2024-ben a bérekkel arányos államháztartási bevételek (személyi jövedelemadó, szociális hozzájárulási adó, társadalombiztosítási járulékok) az előirányzottnál kissé magasabb összegben teljesültek. Hogy miért történt így? Azért, mert bár a bruttó átlagkereset növekedése 2023-ban 1,6 százalékponttal alatta maradt a prognosztizált értéknek, 2024-ben 2,9 százalékponttal meghaladta azt. A bevételek kedvező alakulását erősítette az is, hogy a 15-74 év közötti népesség körében a foglalkoztatási ráta előző évhez képest 0,3%-kal emelkedett. A lassú gazdasági növekedés munkaerőpiaci hatása csak a betöltetlen álláshelyek számának csökkenésében mutatkozott meg.
A költségvetés bevételi oldalát érintően kiemelendő, hogy a költségvetési törvényben tervezett európai uniós bevételekből 2024-ben a törvényi előirányzatnak mindössze az 50,7 %-a teljesült, ami több mint 1200 milliárd forintos bevételkiesést jelentett.
Az adóbevételek és az uniós bevételek alulteljesülése ellenére a központi alrendszer összes bevétele csak 0,4 %-kal, mintegy 150 milliárd forinttal maradt el a tervezettől. 275 milliárd forint többletbevételt hoztak az állami vagyonnal kapcsolatos befizetések, aminek hátterében széndioxid-kvótaértékesítés tervezettnél magasabb bevétele, valamint a társaságokkal kapcsolatos bevételekből (osztalék befizetések, tőkekivonás) származó jóváírások álltak. Ezek azonban csak kis mértékben tudták ellensúlyozni az adóbevételek és uniós bevételek összességében 2600 milliárd forintos elmaradását a költségvetési törvényben előirányzott összegtől. Az, hogy a bevételek a központi alrendszer szintjén összességében csak 0,4 %-kal lettek alacsonyabbak a tervezettnél nagyrészt olyan bevételeknek köszönhetők, amelyek egyidejűleg egy másik költségvetési során kiadásként jelentkeznek a költségvetésben. Szemléletes példa erre az, hogy az államadósság finanszírozásával összefüggő kamatbevételek a tervezetthez képest több mint 350 milliárd forinttal magasabb összegben teljesültek, ezt azonban elsősorban az eredményezte, hogy a Magyar Állam a Magyar Nemzeti Banktól 2024. év decemberében több mint 1 000 milliárd forint értékben államkötvényeket vásárolt vissza lejáratukat megelőzően, aminek következtében a számviteli kimutatások szerint 322 milliárd forint összegű pénzforgalmi kamatbevétele keletkezett. Ennek a logikája az, hogy a visszavásárolt kötvények után már nem kell kamatot fizetni.
További példaként említhetem, hogy a központi költségvetésben a költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok bevételei, valamint az állami beruházási fejezet bevételei is magasabb összegben teljesültek a tervezett összegnél, azonban a többletbevételek jelentős része az államháztartáson belüli pénzmozgásokhoz kapcsolódott, azaz költségvetési kiadásként és bevételként is megjelent, így a pénzforgalmi hiány szempontjából ezen tranzakciók semlegesek voltak. Ennek ismeretében le kell vonnunk a következtetést, hogy a költségvetési törvényben rögzítettnél magasabb hiány meghatározó része a bevételi oldalon keletkezett, kiemelten az áfabevételek és az uniós bevételek tervezettnél lényegesen alacsonyabb teljesülése miatt.
A magasabb hiány további összetevőit a kiadási oldalon kell keresnünk. Összességében 2024-ben a központi alrendszer kiadásai 3,2 %-kal, közel 1300 milliárd forinttal nagyobb összegben teljesültek az előirányzathoz képest. A többletkiadások egy részét a vártnál kedvezőtlenebb 2023. és 2024. évi gazdasági folyamatok generálták. A tervezésnél figyelembe vett értéknél magasabb 2023. évi infláció miatt a nyugdíjasok és a nyugdíjszerű ellátásokra jogosultak 2023 novemberében pótlólagosan 3,1 %-os nyugdíjemelést kaptak, ami értelemszerűen beépült a 2024. évi nyugdíjemelés bázisába. A 2024. évi költségvetés előkészítésekor a 2023. évben ténylegesen bekövetkezőnél alacsonyabb inflációt prognosztizáltak, azaz nem számoltak pótlólagos nyugdíjemeléssel, így ennek fedezetét sem építették be a költségvetésbe. Következésképpen a pótlólagos nyugdíjemelés nemcsak a 2023. évi, hanem a 2024. évi nyugdíjkiadási előirányzatok túllépéséhez is vezetett. Megjegyzendő, hogy 2024-ben a nyugdíjakat a 6 %-os prognosztizált inflációnak megfelelő mértékkel emelték az év elején, az infláció azonban 3,7 %-os volt, így a nyugdíjak reálértéke 2024-ben több mint 2 %-kal emelkedett.
A makrogazdasági folyamatok befolyásolják az államháztartás kamatkiadásait is, amelyek 2024-ben több mint 500 milliárd forinttal meghaladták az előirányzatot. A tervezetthez képesti növekedést elsősorban az okozta, hogy a globális és a hazai pénzpiaci körülmények nem kedveztek a kamatszintek gyors, az infláció mérséklődésének ütemével arányos csökkenésének. A jegybanki alapkamat 2024. évi szintje 70 bázisponttal meghaladta a költségvetés készítésénél alkalmazott technikai feltételezést. Az államadósságot pedig a prognosztizáltnál magasabb kamatok mellett lehetett csak biztonságosan finanszírozni. A legnagyobb kamatkiadást az inflációkövető kamatozású lakossági állampapírok kamatának 2024. év eleji kifizetése jelentette, ennek teljesítése közel azonos volt a tervezett értékkel, ezen a tételen 5 % alatti túllépés keletkezett. A nagyarányú túlteljesülést főként az egyéb állampapírok vártnál magasabb hozamszintje okozta. A kamatkiadásokat növelte a forint gyengülése is, ami növelte a devizában fizetendő kamatok forintösszegét. Ez is hozzájárult a kamatkiadások túllépéséhez, mivel a költségvetési törvényjavaslat a forint árfolyamának stabilitásával számolt.
Az állami beruházási fejezet kiadásai az előirányzathoz képest 225 milliárd forinttal magasabb összegben teljesültek annak ellenére, hogy a Kormány 2024-ben a költségvetési kiadások visszafogása érdekében 675 milliárd forint értékű állami beruházás átütemezéséről, halasztásáról, illetve az állami beruházások finanszírozásának felülvizsgálatáról döntött.
Az állami vagyonnal kapcsolatos kiadások 325 milliárd forinttal haladták meg az előirányzatot. A túllépés jelentős részét a CORVINUS Nemzetközi Befektetési Zrt-nél 2024. januárban teljesített tőkeemelés tette ki, ami az AIRPORT Holding Tanácsadó Kft.-ben történő részesedésszerzést tette lehetővé.
A felsoroltak mellett a költségvetési szervekkel és szakmai fejezeti kezelésű előirányzatokkal kapcsolatos sorokon is a tervezettnél nagyobb összegű kifizetések történtek. Ezek egy részére a költségvetésben más címen (pl. céltartalékok, Rezsivédelmi Alap) megtervezett előirányzatok átcsoportosítása nyújtott fedezetet.
Nemcsak a makrogazdasági folyamatok hatottak a 2024. évi költségvetésre, hanem a költségvetési bevételek és kiadások alakulása is visszahatott a gazdaság 2024. évi teljesítményére. E tekintetben emlékeztetnem kell arra, hogy 2024-ben az EurópaiUniótól várt költségvetési bevételnek alig több mint fele érkezett be a költségvetésbe. Ezért a kormányzat az uniós támogatással megvalósítani tervezett fejlesztések elhalasztására, visszafogására kényszerült: az európai uniós fejlesztési kiadások a költségvetésben tervezett összegtől 1 671 milliárd forinttal elmaradtak. Ezt nem tudta kompenzálni, hogy a költségvetésben a hazai felhalmozási kiadások a tervezettnél 788 milliárd forinttal nagyobb összegben teljesültek. A két részköltségvetés teljesített kiadásainak egyenlege a tervezetthez képest 883 milliárd forinttal kisebb, azaz 2024-ben ennyivel kevesebb forrást fordítottak a központi költségvetésből a nemzetgazdasági beruházások támogatására. Ez az egyik meghatározó oka volt a beruházások visszaesésének, különösen a közszférában.
Tisztelt Országgyűlés!
A költségvetés végrehajtása értékelésnek legfontosabb mutatószámai az államháztartás központi alrendszere pénzforgalmi hiányának és a kormányzati szektor eredményszemléletű hiányának a GDP-hez képesti alakulása, valamint az államadósság-mutató. Mindhárom mutató nevezőjében a GDP nominális összege áll. Ennek előzetes tényadata 4,5 %-kal maradt el a költségvetési törvényjavaslat alapjául szolgáló előrejelzéstől. A hiány, illetve az államadósság tervezettnél magasabb összege mellett részben ez okozta az említett mutatóknak a költségvetési törvényben meghatározottnál kedvezőtlenebb értékeit.
A kormányzati szektor 2024. évi eredményszemléletű hiánya a költségvetési törvény indokolásában a GDP 2,9 %-ában került meghatározásra. Ezt a hiánycélt a Kormány módosította, a 2024 áprilisában nyilvánosságra hozott Konvergencia Programban a GDP 4,5 %-ában határozta meg. A legfrissebb (2025. októberi EDP-jelentés) adatok szerint 2024. év végén a kormányzati szektor hiánya a GDP 5,0 %-a volt. Elemzésünk bemutatta a magasabb hiányhoz vezető makrogazdasági tényezőket illetve a Kormány intézkedéseket is tett a hiány mérséklése érdekében, az ellenőrzésünk pedig nem tárt fel a központi költségvetés végrehajtásáról készített zárszámadás megbízhatóságát befolyásoló hibát. A kérdés mégis felmerül, hogy ha már a költségvetési év első negyedévének végén látszik, hogy a költségvetési törvényben rögzített hiánycéltól lényegesen magasabb hiány bekövetkezése valószínű, akkor nem lenne-e célszerű a költségvetési törvényt módosítani. A Költségvetési Tanács tagjaként szeretném az Országgyűlés figyelmébe ajánlani a Költségvetési Tanács legutóbbi határozatának az idevágó mondatát. Idézem: „A költségvetés gazdasági iránytű szerepének megtartása érdekében célszerű egyes kiválasztott mutatók előre definiált küszöbértéket meghaladó eltérése esetén a költségvetési törvény módosítása”.
A 2024. évi költségvetés végrehajtásának legkedvezőtlenebb jellemzője az, hogy megtört az államadósság-mutató folyamatos csökkenésének 2011. óta tartó folyamata, amely korábban csak 2020-ban a koronavírusjárvány miatt szakadt meg. Korábban már ismertettem, hogy a mutató nevezőjében álló GDP milyen makrogazdasági tényezők következtében maradt el jelentősen (4,5 %-kal) a prognosztizált értéktől. A mutató számlálójában álló államadósságot számottevően növelte, hogy a pénzforgalmi hiány 57 %-kal magasabb lett az előirányzottnál. Mindez azonban még nem okozta volna az államadósság-mutató növekedését.
Volt azonban egy harmadik tényező is, nevezetesen a forint árfolyamának gyengülése, amely szintén hozzájárult az államadósság, és ezen keresztül az adósságmutató növekedéséhez, hiszen a devizában tartott (denominált) adósság forintban számított értéke megemelkedett. A forint árfolyamának a 2023. év végéhez képest bekövetkezett gyengülése a GDP 1,7 %-ával növelte meg a kormányzati szektor adósságát 2024. év végére.
Ha ez a növekedés nem következett volna be, akkor – minden más tényező változatlansága mellett – az államadósság-mutató értéke 2024. év végén – a ténylegesen mért és emelkedést mutató 73,5%-kal szemben, 72,1% lett volna, alatta maradva a mutató 2023. évi 73,2%-os értékének. Az államadósság-mutató tehát nem növekedett volna, ha a forint árfolyamának az említett gyengülése nem következett volna be. Erre az esetre viszont a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvény kivételt tartalmaz a költségvetés végrehajtására vonatkozóan. E kivételre tekintettel az államadósság-mutató növekedése nem ellentétes e törvénynek az államadósság-mutató csökkentését előíró általános követelményével.
Tisztelt Országgyűlés!
Az elmondottak összefoglalásaként azt szeretném ismét kiemelni, hogy a 2024. évi központi költségvetés végrehajtásáról szóló, Önök elé terjesztett zárszámadás számvevőszéki ellenőrzése nem tárt fel olyan lényeges hibát, amely a törvényjavaslatban szereplő, a teljesített bevételekre és kiadásokra, valamint azok egyenlegére vonatkozó adatok megbízhatóságát befolyásolná. Ezért a törvényjavaslat elfogadását javaslom.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!