A Magyar Nemzeti Bank közleményben reagált az Állami Számvevőszék jelentésére. A leírtakkal ellentétben tény, hogy az MNB számviteli elszámolásainál feltárt hiányosságok rendszerkockázatot mutatnak, hogy a jegybankra vonatkozó jogszabályi előírások nem biztosítják a közpénzekkel való felelős gazdálkodást és elszámoltatást, valamint hogy az MNB 2008 és 2010 között felhatalmazás nélkül, hatáskörét túllépve, üzleti titoknak minősülő adatokat adott ki a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF).
A Magyar Nemzeti Bank 2013. február 13-án közzétett észrevételeiben sem tények, sem szakmai érvek, sem az Állami Számvevőszék jelentésében leírtak ellenkezőjét bizonyító dokumentumok nincsenek. A kiadott jegybanki közlemény méltatlan Magyarország központi bankjához, megkérdőjelezi az MNB észrevételeinek szakmaiságát.
Az Állami Számvevőszék – törvényi felhatalmazás alapján – évenként ellenőrzi a Magyar Nemzeti Bank gazdálkodását és az MNB-ről szóló törvényben foglaltak alapján folytatott, az alapvető feladatok körébe nem tartozó tevékenységét. Az MNB mostani ellenőrzésére is előre elfogadott ellenőrzési program alapján került sor, az ellenőrzés és a jelentés-tervezet összeállítása pedig szigorú, a nemzetközi sztenderdek alapján megújított módszertan szerint történt.
Az ellenőrzés egyértelműen feltárta, hogy a nemzetközi szervezetektől a Magyar Állam által lehívott hitelekkel kapcsolatban az MNB a hatáskörét túllépve, felhatalmazás nélkül és a hitelintézeti törvény előírásait megsértve, hét hazai pénzintézet gazdálkodására vonatkozó, üzleti titok körébe tartozó adatokat adott át az IMF-nek 2008 és 2010 között. Ez ellentétes a magyar törvényekkel, de erre vonatkozó kötelmet a nyilvánosságra hozott IMF-szerződés sem tartalmaz.
A Magyar Nemzeti Bank működésére vonatkozó, jelenleg is hatályos könyvviteli szabályozás szerint az MNB-nek csaknem 250 milliárd forintos hibát kell vétenie ahhoz, hogy ez az éves beszámolójának minősítését negatívan befolyásolja. Az Állami Számvevőszék szerint ez a szabályozás nem biztosítja a közpénzekkel való felelős gazdálkodást és elszámoltatást. Ezért javasoljuk, hogy a jelentős összegű hiba a jegybank banküzemi gazdálkodására külön is érvényesüljön. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy e javaslatunknak nem az MNB elnöke a címzettje, hanem a nemzetgazdasági miniszter.
Összehasonlításképpen a jelenlegi szabályozás szerint érvényes 250 milliárd forintos hibahatár több mint másfél millió magyar adófizető állampolgár éves nettó átlagkeresete. Valljuk, hogy az állampolgároknak alapvető demokratikus joguk, hogy nyomon követhessék a közpénzek felhasználását, ezt pedig az Állami Számvevőszék ellenőrzései biztosítják a társadalom számára.
Jelentésünk rámutat, hogy az MNB iratkezelési gyakorlata 2009-től 2012 decemberéig nem felelt meg az iratkezelésre vonatkozó jogszabályi előírásoknak. Az MNB iratkezelési szoftvere nem rendelkezett az előírt tanúsítvánnyal, ami jelentős kockázatot hordoz.
Megállapítottuk továbbá, hogy az MNB-n belüli bér és javadalmazási szint kiemelkedően magas: mintegy 10%-kal meghaladja a kereskedelmi banki átlagot, a cafeteria keret pedig kétszerese a kereskedelmi bankoknál jellemző nagyságnak. Az Állami Számvevőszéknek a közpénzek védelme és a takarékos állami működés érdekében akkor is kötelessége felhívni a figyelmet ezekre az MNB dokumentumain alapuló tényekre, ha a jegybank esetleg egy másik viszonyítási alapot választott az intézmény béreivel kapcsolatban.
A hiányosságok jelzése – az ÁSZ stratégiájában megfogalmazott alapértékeknek megfelelően – arra irányult, hogy elősegítse a jegybankban a vezetői ellenőrzés színvonalának erősödését, a takarékosabb, hatékonyabb és átláthatóbb működést. Az MNB közleménye ugyanakkor sajnálatos módon azt mutatja, hogy a jegybank vezetése részéről nincs szakmai együttműködési készség az ÁSZ észrevételeinek megfontolására, azoknak a működés részévé tételére. Ez különösen azért aggasztó, mert a Magyar Nemzeti Banknak mint közpénzből működő, független intézménynek a több közintézmény, valamint a teljes magyar társadalom számára példát kell mutatnia jogkövetésből, hatékonyságból és takarékosságból egyaránt.
Eddigi tapasztalataink azt mutatták, hogy a közpénzfelhasználók – a legkisebb településektől a közszféra intézményein át egészen a minisztériumokig – jellemzően nyitottak az együttműködésre, és a Számvevőszék jelzései alapján megteszik a szükséges működési, szabályozási és gazdálkodási korrekciókat. Az együttműködés jegyében ez gyakran már a jelentéskészítés szakaszában megtörténik. Minderre az MNB-nek is lett volna lehetősége, de sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a jegybank vezetése – amely a jelentés tervezetét a törvényeknek megfelelően természetesen előzetesen megkapta – nem mutatott nyitottságot észrevételeink befogadására.
Az Állami Számvevőszék küldetése szerint támogatja a felelős közpénzfelhasználást, megállapításaival, javaslataival, tanácsaival segíti az Országgyűlést, annak bizottságait, illetve az ellenőrzött szervezetek munkáját, ezzel pedig hozzájárul a jól irányított állami működéshez. A Magyar Nemzeti Bank gazdálkodásáról és működéséről szóló számvevőszéki jelentés is ezeket a célokat szolgálja.
Állami Számvevőszék