2026 nyarára a Velencei-tó állapota ismét országos üggyé vált. Az alacsony vízállás, az aszályos időjárás és a tó ökológiai helyzetével kapcsolatos aggodalmak nyomán a kormányzat átfogó beavatkozást helyezett kilátásba, amelynek mentén megkezdődött egy külön Velencei-tó törvény előkészítése is. A kezdeményezés súlyát mutatja, hogy a döntéshozók a fenntartható vízpótlást, a vízminőség javítását és a partmenti környezet rendezését is azonnali feladatnak tekintik.
Mindez azonban nem előzmények nélküli fejlemény.
Az Állami Számvevőszék már 2025 decemberében nyilvánosságra hozta „A Velencei-tó fenntartható vízpótlásának megteremtése érdekében tett intézkedések ellenőrzése” című jelentését, amely világosan rögzítette: a tó vízháztartási problémája nem átmeneti jelenség, hanem tartós, rendszerszintű kihívás. A jelentés szerint a tó vízszintje 2017 és 2025 között minden évben a minimum szabályozási szint alá csökkent, 2020 nyarától pedig – rövid átmeneti időszaktól eltekintve – tartóssá vált a vízhiány.
A számvevőszéki ellenőrzés nem csupán a probléma fennállását rögzítette, hanem annak okait is feltárta. Rámutatott arra, hogy az 1970-es évekre kiépített vízpótló rendszer elemein nem történtek olyan jelentősebb állapotmegőrző vagy -javító beruházások, amelyek alkalmassá tették volna azokat eredeti funkciójuk maradéktalan betöltésére. Az ellenőrzés eredményei emellett arra is rávilágítottak, hogy a helyreállítási célú tervezésen túlmutató hosszú távú, a különböző környezeti, társadalmi és gazdasági hatásokkal számoló megközelítés nem jelent meg a szakpolitikai döntés-előkészítésben, ami kockázatot hordoz a klímaváltozás egyre dinamikusabban jelentkező hatásai miatt. Az Állami Számvevőszék ezért javasolta a rövid távú rehabilitációs tervek megvalósítása érdekében szükséges irányítói döntések meghozatalát, továbbá a hosszú távú környezeti, gazdasági és társadalmi változásokat szem előtt tartó, hatástanulmányokkal alátámasztott tervezést.
A mostani fejlemények fényében különösen fontos körülmény, hogy a 2026. júniusi kormányzati kommunikációban megjelenő prioritások – a fenntartható vízpótlás, a vízminőség javítása, az ökológiai szempontú rendezés – érdemben összecsengenek azokkal a kérdésekkel, amelyekre a 2025-ös számvevőszéki jelentés már felhívta a figyelmet.
Ezért a Velencei-tó jelenlegi helyzetének értékelésekor nemcsak az aktuális beavatkozási szándékot, hanem az időben megtett intézményi figyelmeztetéseket is érdemes számba venni. A közpénzügyi és közpolitikai ellenőrzések egyik legfontosabb értelme éppen az, hogy még a válság elmélyülése előtt azonosítsák a kockázatokat, és megalapozott javaslatokat fogalmazzanak meg a döntéshozók számára. A Velencei-tóval kapcsolatos számvevőszéki jelentés ilyen dokumentum volt.
A jó kormányzás szempontjából nem mellékes kérdés, hogy a nyilvános ellenőrzési megállapítások milyen gyorsan és milyen súllyal épülnek be a döntés-előkészítésbe. Amikor egy közérdeklődésre számot tartó természeti érték sorsa kerül veszélybe, a megelőző jelzéseknek különösen nagy jelentőségük van. A Velencei-tó ügyében az Állami Számvevőszék ilyen jelzést adott. A most induló jogalkotási folyamat ezért nemcsak egy új szakasz kezdete lehet, hanem annak visszaigazolása is, hogy a számvevőszéki ellenőrzés időben és valós kockázatra mutatott rá. A kérdés ma már nem az, hogy szükség volt-e a figyelmeztetésre, hanem az, hogy a jövőben miként lehet biztosítani a hasonló, közérdeket szolgáló megállapítások még gyorsabb és még hatékonyabb hasznosulását.
Bejegyzéshez felhasznált fotó: MTI/Vasvári Tamás