Az Állami Számvevőszék ellenőrizte a biodiverzitás fenntartása, a vízkészletek megőrzése, az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése szempontjából kulcsfontosságú vizes élőhelyek helyreállítását, védelmét és fenntartható kezelését, ideértve az országos, ágazati stratégiák, programok és források összehangoltságát, eredményességét, az irányítási, adatgyűjtési és monitoring, valamint döntéstámogató rendszerek működését.
A vizes élőhelyek világszerte – és Magyarországon is – az egyik legveszélyeztetettebb élőhelykategóriát jelentik. A vizes élőhelyek nemcsak a biodiverzitás megőrzéséhez járulnak hozzá otthonul szolgálva számos állat- és növényfajnak, hanem az éghajlatszabályozáshoz, a vízkészletek fenntarthatóságához és a talajminőség megőrzéséhez is. Magyarország 21,4%-a Natura 2000 oltalom alatt áll, e területek 18,9%-a érintett vizes élőhelyekkel, ami az ország területének mintegy 4%-a. A Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozó magyarországi területek száma 29.
Az ÁSZ 2020-2025. november közötti időszakra kiterjedő vizsgálata megállapította, hogy az ellenőrzött időszakban a vizes élőhelyek védelmére, kezelésére történtek intézkedések és a természetvédelmi fejlesztések a hazai és uniós célkitűzések, a természeti értékek hosszú távú fenntarthatósági szempontjait figyelembe véve valósultak meg. A nemzeti park igazgatóságok természetvédelmi tevékenységükkel az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás és az azokkal szembeni ellenállóképesség kiépítése kettős kihívásaira döntően uniós források függvényében tudtak eredményesen reagálni. Megvalósított projektjeiket közvetlen és közvetett uniós pályázati forrásokból valósították meg, amelyre az ellenőrzött időszakban összesen közel 12 Mrd Ft kifizetés történt. Mivel az uniós források döntően konkrét egyedi projektek megvalósítását támogatták, így a vizes élőhelyek folyamatos védelmét, rehabilitációját és fejlesztését érintően a hosszú távú tervezést nem tették lehetővé, ezáltal a hosszú távú fenntarthatósághoz sem tudtak hozzájárulni.
Az ÁSZ véleménye szerint a vízvisszatartásnak és a természetes vizes élőhelyek helyreállításának nem egyedi, egymástól elszigetelt beavatkozásokra kell épülnie. Létfontosságú tényező egy olyan stratégiai tájtervezés, amely a szárazföldi rendszerek mellett kiemelten foglalkozik a vizes élőhelyek bevonásával a tervezésbe és prioritásnak tekinti hosszú távú megőrzésüket. A vizes élőhelyeknek a táj kiemelt szervezőelemeként kell megjelenniük a stratégiai tájtervezésben, hiszen ezek biztosítják a természetes vízháztartás fenntartását, a biodiverzitás megőrzését, a klímaadaptáció alapját és a kulcsfontosságú ökoszisztéma szolgáltatásokat. Az ilyen szemléletű tájtervezés nemcsak a jelenlegi vízvisszatartási programok hatékonyságát növeli, hanem hosszú távon garantálja, hogy a vizes élőhelyek megőrzése és helyreállítása ne csupán projektek sorozata, hanem a fenntartható területhasználat alapelve legyen.
A vizes élőhelyek megőrzésének jelentőségével kapcsolatos egyes célok és intézkedések több ágazati és horizontális stratégiai dokumentumban külön-külön megjelentek. Ezek a dokumentumok eltérő mélységben és tartalommal kezelték a vizes élőhelyek védelmét. A stratégiák tartalmazták az ágazatok közötti koordináció szükségességét, ugyanakkor a gyakorlati végrehajtásban az együttműködés az ágazati szereplők között különálló kötelezettségek mentén működött és nem egységes rendszerként műszaki, ökológiai és tájgazdálkodási alapokra helyezve. Az egységes fellépést nehezítette többek között az, hogy a magyar jogrendben és a vizekhez köthető gazdálkodási gyakorlatban nem létezik a vizes élőhelyek fogalmának egységesen elfogadott, pontosan lehatárolt meghatározása.
Az ellenőrzött időszakban hiányzott a rendszerszintű, egységes szemléletű adatgyűjtési és monitoring tevékenység, amely az ellenőrzött időszakon túl kockázatot jelent az olyan degradált ökoszisztémák, mint a vizes élőhelyek helyreállítását előirányzó nemzeti célkitűzés megvalósítására.
Az ágazati döntésekhez megalapozó tanulmányok, hatásvizsgálatok, költség-haszon és kockázatelemzések eseti jelleggel álltak rendelkezésre. Az ellenőrzött időszakban a kutatási és innovációs eredmények döntéshozatali folyamatokban való szisztematikus felhasználása nem valósult meg.
A természetvédelemmel, környezetvédelemmel kapcsolatos szabályozás, a megalkotott stratégiák nagy hangsúlyt fektettek a társadalom környezeti tudatosságának formálására. Az ÁSZ értékelése szerint az ellenőrzött szervezetek eredményesen járultak hozzá a természetvédelmi és környezeti kérdésekkel kapcsolatos szemléletformáláshoz a lakosság valamennyi korosztálya körében.
Az ellenőrzés megállapításai alapján az ÁSZ a természetvédelemért felelős miniszter részére három javaslatot fogalmazott meg a stratégiai tájtervezésre, az adatbázisok működtetésére, valamint a költség-haszon elemzések alkalmazási lehetőségeire irányulóan. Ez utóbbi javaslatot a környezetvédelemért felelős miniszter részére is megfogalmazta az ÁSZ.
A teljes jelentés itt érhető el.