Az Állami Számvevőszék friss jelentésében egyebek mellett javaslatokat fogalmazott meg az ipari vízszennyezés megelőzését és csökkentését támogató jogszabályok módosítására, valamint az irányítási, ellenőrzési és felügyeleti tevékenység eredményességének javítását célzó intézkedésekre.
A felszíni és felszín alatti vizek minőségét többek között a bányászatból, az iparból és a mezőgazdaságból származó nehézfémek, tápanyagok, vegyszerek és veszélyes hulladékok felszabadulása veszélyezteti. Az ipari vízszennyezés súlyos következményei közé tartozik a természeti környezet károsodása, az egészségügyi károsodás és a vízhasznosítási lehetőségek csökkenése. Mivel a vízhiány és a túlszennyezett víztestek a jövőben a gazdasági növekedés korlátozó tényezőjévé válhatnak, a fenntartható vízgazdálkodás egyik fontos eleme a környezeti egyensúly fenntartása a gazdasági fejlődés biztosítása mellett.
Az ÁSZ ellenőrzése értékelte az ipari eredetű vízszennyezés megelőzése és csökkentése érdekében kialakított komplex rendszert, kiemelten az irányítást, az engedélyezést, az ellenőrzési tevékenységeket, a fenntartható vízgazdálkodást célzó finanszírozási környezetet és a környezet-, vízügyi és iparpolitikai célok közti egyensúly megteremtése érdekében tett intézkedéseket. Az ellenőrzés megállapította, hogy a kialakított jogszabályi környezet nem reagált rugalmasan az ipari technológiák fejlődésére, az iparszerkezet változására. A jogszabályban még nem rögzített szennyező anyagok, technológiai kibocsátások megjelenése esetén a hazai jogalkotást gátolta a tudományos-kutató háttér hiánya. A környezetvédelmi és vízjogi engedélyezési eljárásokban nem érvényesült teljeskörűen az ipari vízgazdálkodás stratégiai szemlélete.
A vízügyi, vízvédelmi hatóságok leterheltsége az ellenőrzött időszakban növekedett, humánerőforrás kapacitása nem igazodott az ellátandó feladatok mennyiségéhez és nem követte le az ipari szereplők területi eloszlását, így nem volt minden esetben biztosított a hatékony területi jelenlét.
A mérési követelmények folyamatos szigorítása, az új típusú szennyező anyagok megjelenése ellenére a laboratóriumok fejlesztései elmaradtak, ami azért is kockázatot jelentett, mert olyan (új típusú) szennyezőanyagok is kerülhetnek a víztestekbe, amik veszélyeztetik az ökoszisztémát és az ivóvízbázisokat.
Az előre bejelentett ellenőrzések, a visszafogott hatósági jelenlét, valamint az egy-két évtizede változatlan mértékű bírságok miatt a vízügyi, vízvédelmi hatósági ellenőrzéseknek nem volt visszatartó ereje. A jelentős mennyiségű ipari eredetű szennyvizet, használt vizet befogadó víziközmű-szolgáltatók ellenőrzési hatékonyságát csökkentette a – hatósági hatáskörhöz képest – korlátozottabb ellenőrzési jogosultság / hatáskör. Mindezt technológiaváltásra ösztönző kezdeményezések nem kompenzálták.
A környezet- és vízpolitika, valamint az iparpolitika közti egyensúly megteremtését gátolta többek közt az ipari vízgazdálkodás stratégiai szemléletű megközelítésének hiánya, valamint az iparpolitikai stratégiákhoz szükséges stratégiai környezeti vizsgálatok hiánya.
Az ellenőrzés eredményei alapján az ÁSZ javaslatokat fogalmazott meg az ipari vízszennyezés megelőzését és csökkentését támogató jogszabályok módosítására, az ipari vízgazdálkodás stratégiai szemléletű engedélyezési folyamatok kialakítására, az irányítási, ellenőrzési és felügyeleti tevékenység eredményességének javítását célzó intézkedésekre, a bírságolási rendszer átalakítására.
Mindezen felül az ÁSZ felmérni javasolta a víziközmű-szolgáltatók laboratóriumi kapacitásainak kihasználását, a vízügyi tudományos-kutató háttértámogató intézeti kapcsolatrendszer megerősítését, a pénzügyi biztosítékok rendszerének kialakítását, valamint vízvédelmi alap/célelőirányzat létrehozását.
A teljes jelentés ide kattintva érhető el.